Kedves Doktor úr, Asszisztens lányok!
A műtét előtt úgy gondoltam, hogy nem adom oda a szemüvegem adományként- hisz 25 év során szinte a testrészemmé vált. Féltem tőle elszakadni. Aztán a műtét után , amikor reggel megláttam a gyerekem arcát az ajtóban és minden vonását tisztán láttam – megértettem miért javasolták, hogy adományozzam a szemüvegem el! Soha többé nem lesz rá szükségem! Ezt felfogni hosszú idő… még mindig gyakran odanyúlok, hogy feltoljam a szemüvegem, és automatikusan bosszankodom ha meglátom, hogy esik kinn az eső.. pedig már nincs mit feltolni az orromon és nem párásodik többé a szemüvegem. A szemüvegem jó kezekben van, úgy ahogy a szemem is jó kezekben volt Önöknél!
