Az utóbbi pár évben -4,00-es dipotriára rosszabbodott a rövidlátásom. Előtte sok éven keresztül -2,50-es kontaktlencsével, és az ahhoz kapcsolódó kényelmetlenséggel éltem.
2019 végén úgy döntöttem lézeres szemműtéttel lépek túl a problémán.
A műtétről dióhéjban: kicsit tartottam tőle, bár – utólag okos az ember – alaptalanul. Minimális kellemetlenséggel járt, és másnap már mentem is dolgozni, majd munka után a legújabb újszülött unokahúgomat meglátogatni. A műtétet kővetően, a fájdalomcsillapító hatásának megszűnése után volt egy kis csípős érzés pár órán keresztül. Talán ez volt a legkellemetlenebb rész az egészben.
Az eredmény – immár 4 hónap távlatából nézve – kitűnő! A műtét óta munkám során főleg ott érzékelem a javulást, hogy a kivetített prezentációk olvasgatása már nem jelent problémát. Végre könnyű szívvel hátrébb is ülhetek:). Biciklizni is szoktam, ehhez is jól jön az új szuperképességem. Igaz az első próba során a síszemüvegemet is felvettem – ugyanis pár hónapig fokozottan védendő a szem az ultraiboly sugárzástól. De valószínűleg ez egy kis túlzás volt:). Igaz, hogy a jót könnyű megszokni, de azért nekem ehhez is kellett egy kis idő.
Az alkalmassági vizsgálatok során többször is figyelmeztettek, hogy olvasószemüvegre lehet szükségem. Illetve lencsékkel egy olyan próbát is csináltunk, ami azt szimulálta, hogy milyen lenne, ha a két szememre más dioptria-kezelést alkalmazva az egyik közellátóbb maradna – de nem tetszett, nem volt komfortos a dioptria-különbség. Most a műtét után, az olvasószemüvegre rossz fényviszonyok között már valóban szükségem van, de egyéb helyzetekben még szerencsére nem. Az évek múlásával ez persze változhat.
A Budai Szemészeti Központban a vizsgálatok, a műtét, és a követő kontrollok során is maximálisan kedvesek, támogatóak voltak. Egy igazán barátságos és igényes környezetben került sor erre a kalandra.
