A gazdaságilag fejlett társadalmakban – így hazánkban is – a vakság vezető oka az időskori makula degeneráció (age-related macular degeneration – AMD), melyet tévesen “szemfenéki meszesedésnek” hívnak. (Nem az erek meszesedése okozza a betegséget.) Az 50 éves feletti korosztályt érinti leggyakrabban (60 év felett minden harmadik ember érintett), és emiatt az öregedő társadalmak egyik legfontosabb szemészeti betegségei közé tartozik. A betegség a retina hátsó pólusát (makula) érinti, azon belül is az éles látásért felelős terület (sárgafolt) sorvadását látjuk. A betegség során a centrális látás romlik, a perifériás látás még a végstádiumban is megmaradhat.
Kérjen időpontot online! Írja meg nekünk, hogy milyen problémára szeretne megoldást, kollégáink a megfelelő szemész szakorvoshoz adnak időpontot Önnek!
A betegség során az éleslátás területén történő elváltozások miatt a látótér centrális része károsodik, a páciensek – kezelés nélkül és gyakran sajnos mellette is – elvesztik olvasóképességüket, de a perifériás látás a betegség végstádiumában is megmarad.
Az időskori makula degeneráció klinikailag több alcsoportba is sorolható, de alapvetően két formáját különítjük el a vizsgálatok során: a száraz és a nedves AMD típust.
Száraz típus: Az esetek kb. 80-90%-ban ezt a formát látjuk a szemészeti vizsgálatok során. A retina rétegeiben kóros anyagcseretermékek halmozódnak fel, majd a betegség korai stádiumára jellemző ún. drusenek és pigmentek jelennek meg. A retina pigmenthámjának (bonyolult) metabolikus funkciózavarának következtében a retina atrophiájához, elhalásához vezet. Ez a forma akár évtizedekig is maradhat ebben a stádiumban, azonban az esetek egy részében ún. geographicus atrophia alakul ki, ami egyben végstádiumot is jelent. Ritkábban a száraz típusból nedves típus lesz, vagyis az állapot rosszabbodhat.
Nedves típus: Ebben a gyorsan romló, súlyos látáskárosodást okozó típusban a retina alatt elhelyezkedő érhártya rétegeiből kóros érújdonképződés indul. Ilyen esetekben vér és folyadék lép ki az erekből a retina rétegei közé. Ennek a folyamatnak az egyik főszereplője az ún. vaszkuláris endotheliális növekedési faktorok (VEGF), amelyek termelődését próbáljuk gátolni a kezelés során. Abban az esetben ha nem történik kezelés, akkor beindul egy spontán gyógyulási folyamat a centrum felől a periféria felé, mely fokozatos sorvadással, hegesedéssel, a retina rétegeinek elvékonyodásával járó gyógyíthatatlan végstádiumot jelent.
Száraz AMD esetén fokozatos, lassú látásromlásról számolnak be a betegek, főleg az olvasás megy nehezen, a centrális látás / fókuszálás elkezd leromlani, a kép torzul, nehezebb felismerni az arcokat, valamint a kontrasztérzékenység is csökken(het).
Nedves AMD esetén egyik legjellemzőbb tünete, hogy a betegek az egyenes vonalakat görbének látják, valamint a vérzés/folyadék “betörését” hirtelen kialakuló látásromlásnak élik meg. A makula degeneráció általában mindkét szemet érinti, akár különböző mértékben.
A modern képalkotó vizsgálatok, a típusos panaszok és tünetek, valamint a szemfenéki kép alapján nem nehéz a diagnózis felállítása, de a betegség követésében, a kezelési eredmények értékelésében az optikai koherencia tomográfia/angiográfia (OCT/OCTA) nyújt mindennapi segítséget.
Az időskori makula degeneráció egy multifaktoriális, nem gyógyítható betegség – a kezelési eljárásokkal csupán lassítani tudjuk a betegség előrehaladását. A száraz forma jelen tudásunk szerint nem kezelhető, azonban konzervatív terápia mellett a folyamat előrehaladása lassítható. A nedves forma kb. 90%-ban megállítható, sőt az esetek kb. 44%-ban a látás is javítható – a szembe adott injekciós kezeléssel. Az állapot a kezelések ellenére azonban akár romolhat is.
Konzervatív terápia
Invazív terápia
A szembe adott (intravitrealis) injekciós kezelés – habár félelmetesen hangzik – vált elsővonalbeli kezelési eljárássá a betegség nedves típusában. A kezelés célja az erek áteresztőképességének megállítása (vérzés/ödéma eltávolítása a szövetek közül), a további látásromlás megállítása és a torzlátás megszüntetése. Az injekciós kezelések során az esetek döntő többségében VEGF-gátló (aVEGF) anyagot juttatunk a szem belsejébe. Az injekció beadása gyors, fájdalommentes, minimális kockázattal és kevés mellékhatással jár. Nem túlzás azt állítani, hogy a jelenleg elérhető aVEGF anyagok (aflibercept, ranibizumab, bevacizumab) forradalmasították az időskori makula degeneráció (és egyéb retina betegségek) kezelését. A kezelés egyik hátránya azonban, hogy meghatározott protokoll szerint rendszeres kontroll és szükség szerint rendszeres injekciós kezelés szükséges az adott állapot eléréséhez.
A szembe adott aVGEF kezelések ma már kiszorították a szemfenéki lézeres eljárásokat (mint például argon lézer vagy fotodinámiás lézerkezelés – PDT).
Forrás és ajánlott irodalom:
A betegség, tünetek leírása önmagában nem alkalmas diagnózis felállítására, nem helyettesítheti a szakorvossal történő konzultációt. Ha bármilyen betegség gyanúja felmerül, kérjük egyeztessen kezelőorvosával!
