„Az első szemüvegemet 6 évesen kaptam, egész életemben vak kisegér voltam, -12,00 és –13,00 dioptriával. Szemüveg nélkül sehova se láttam, még olvasni se tudtam, ez motivált arra, hogy végre letegyem a szemüveget. Amikor 18 éves lettem már elkezdett foglalkoztatni a látásjavító szemműtét gondolata, és egyre több ismerősöm esett át a beavatkozáson, persze nem ilyen nagy dioptriákkal. Szerintem nagyon fontos, ha valaki egyszer rászánja magát a műtétre, tájékozott legyen, én ezért mentem el több szemészetre is” – meséli Ábel.
„Ami viszont meggyőzött, hogy a Budai Szemészeti Központot válasszam az az őszinteség és az alaposság volt. Nem erőltettek rám semmit. Voltam olyan klinikán, ahol nem is szóltak, hogy az a beavatkozás, amit végül én is választottam, az ICL lencse műtét egyáltalán létezik, ők csak lézeres szemműtétet csináltak” – emlékszik vissza Ábel. Ábel ICL látásjavító szemműtéten esett át, aminek nagy előnye, hogy vékony szaruhártya esetén is alkalmas lehet rá a páciens, valamint a lencse bármikor eltávolítható műtéti úton. A beavatkozást Dr. Nagymihály Attila intézetvezető főorvos végezte, aki 25 év sebészeti tapasztalattal rendelkezik a látásjavító szemműtétek területén.
„A műtét napjára nem nagyon készültem fel, pont az egyetemi mindenapok közé tudtam beszúrni, ha jól emlékszem egy vizsgám is volt még aznap a beavatkozás előtt. Megérkeztem a szemészeti központba, elvégeztük a papírmunkát, aztán leültem várni. Még sor került pár gyors mérésre és átadtam a laboreredményeket is, amiket meg kellett csináltatni a műtéthez. Ez után már mentem is a műtőbe, át kellett öltöznöm egy műtéti ruhába, ezt egyébként meg is tartottam emlékbe. Amikor megláttam a műtő asztalt elkezdtem félni, de még volt időm megnevettetni a doktor urat és a műtősöket. Reménykedtem, hogy ez talán segít abban, hogy jó legyen a műtét, de persze enélkül is az lett volna” – meséli nevetve. „Felesleges volt a félelmem, mert semmit nem éreztem, annak ellenére, hogy a szememben matattak. Az ICL kicsit más, mint a lézeres szemműtét, kicsit összetettebb meg hosszabb is. Mivel otthon már megnéztem, hogy milyen is ez a műtét még inkább tartottam tőle, de a beavatkozás közben csak fényeket láttam, illetve néha a doktor urat. Amikor felültem kicsit homályosan, és sárgásan láttam, de ez teljesen érthető hiszen még is csak egy szemműtéten estem át.
„Amikor az ICL szemműtét után hazaértem 16 órát aludtam, kijött belőlem az adrenalin. Nem fizikailag volt fárasztó a műtét, csak a félelem hajtott. Valójában a legkellemetlenebb rész az volt, amikor sokáig fénybe kellett nézni, és ez kicsit kiszárította a szemem, de fájdalmat nem éreztem” – emlékszik vissza a műtét napjára. „Másnap, amikor felkeltem már jól láttam, persze kellett egy pár hét, amíg az agyam hozzászokott ahhoz, hogy máshogy látok, de fél év telt el a műtétem óta, és azóta is tökéletes a látásom. Én nagyon aktív életet élek, és szeretek olvasni. Hatalmas nyűg volt a folyamatos szemüvegviselés és kontaktlencsével való babrálás, ezért számomra nem is volt kérdés, hogy megműttessem a szemem. A műtét segített abban, hogy máshogyan lássam a mindennapokat. Nagyon vicces volt, amikor felkeltem reggel és kerestem a szemüvegemet, és az volt a legmeglepőbb, hogy meg is léttam pedig 10 méterre volt tőlem. Természetes utána rájöttem, hogy már nincs is rá szükségem, mert a nélkül is tökéletesen látok” – meséli boldogan Ábel.
