„Gyermekkorom óta problémám volt a látásommal. Első szemüvegemet 5 évesen kaptam és folyamatosan romlott a látásom. 16 évesen kaptam az első kontaktlencsémet, aminek nagyon örültem, de túl sokáig nem tudtam használni, mert egyre kevésbé volt kényelmes és sokszor szúrt a szemem. 23 éves koromban teljesen lemondtam a lencse viseléséről. Egyetemi éveim alatt már háromszor jártam kivizsgáláson, hátha alkalmas vagyok lézeres műtétre, de sajnos mindig vissza lettem utasítva, mert még mindig romlott egyfolytában a szemem. Az utolsó vizsgálatnál meg már közölték, hogy a jobb szemem dioptriáját már nem tudják a nullára visszahozni.
Elkeseredtem, de nem adtam fel. 2024 május 6-án úgy döntöttem, hogy teszek még egy próbát, ha mást nem, az eredményekkel el tudok menni az optikushoz, hogy új szemüveget készítsenek nekem. A sok-sok vizsgálat után a lézeres műtétre továbbra sem voltam alkalmas, viszont a Doktor Úr, aki közölte velem az eredményeket, mesélt egy új eljárásról, az ICL -ről. Részletesen beavatott a műtét menetébe én meg másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy akarom. Elő is lettem jegyezve július 31.-re.
A műtét napján dobogó szívvel léptem át a klinika küszöbét és le nem írható örömmel várakoztam, hogy behívjanak. Először egy orvostan hallgatóhoz küldtek be, aki szintén tájékoztatott a műtétről és adott nyugtatót. Legközelebb már az öltözőbe hívtak be, ahol megkaptam a műtős ruhámat (a hölgy aki behívott megdicsért, mert a körmöm, a telefontokom, de még a hajgumim is lila volt, mint maga a műtős ruha). Miután átöltöztem, a hölgy beültetett egy rendkívül kényelmes székbe, szemüvegem elvette, majd bizonyos időközönként érzéstelenítő szemcseppet csepegtetett a szemembe. Az utolsó szemcsepp dózis után bekísért egy belső várakozó helyre, ahonnan 1-2 perc várakozás után jöttek értem és bevezettek a műtőbe. Természetesen izgultam, de nagyon nagyon vártam. Dr. Nagymihály Attila és csapata várt engem. Felfeküdtem a műtőasztalra, cseppentettek a szemembe, majd lekapcsolódtak a fények és felvillant a műtőfény. A Doktor Úr megkért, hogy nézzek a fénybe. Tudni kell róla, hogy rendkívül erős fény, ezért kellemetlen érzés belenézni. A fejemre terítettek egy lepelt, ekkor kicsit megijedtem. Eltávolították a szemkörnyéki részt. A Doktor Úr megkért, hogy nézzek lefelé, megfogta a felső szemhéjam, majd kérte, hogy nézzek vissza a fénybe, ekkor elkapta az alsó szemhéjam és behelyezte a szemtágítót. Ezt követően injekcióval kaptam a szemembe helyi érzéstelenítőt, hogy még véletlenül se érezzek semmit. Elkezdődött a műtét. Pánikba estem, de szerencsére hamar le tudtam magam nyugtatni és még egy plüss majmot is kaptam a kezembe, hogy megnyugodhassak. Ahogy telt az idő, egyszer csak azt vettem észre, hogy kitisztult a látásom, a műtőfényt is élesebben láttam. Mikor kész volt az egyik szemem, kaptam pár perc pihenőt és következett a másik szemem. A műtét rendkívül gyorsan és precízen telt. Külön öröm volt számomra, hogy az asszisztens is vecsési, mint én, így még vidámabban telt a műtét.
Mikor véget ért a műtét, letapasztották a szemem két műanyag „légyszemmel”, hogy véletlenül se nyúljak bele. Tisztán láttam és saját lábon, egyedül hagytam már el a műtőt. Az elővárakozóban, ahol kaptam az érzéstelenítő cseppeket, leültetett a hölgy és adott vizet, érdeklődött az állapotomról, majd visszaöltöztem és kiültem édesanyám mellé. Kis várakozás után ismét az orvostan hallgatóhoz hívtak be, ahol megkaptam a zárójelentésemet és még néhány műtét utáni gyógyszert. Leírhatatlan hálával tartozom minden ott dolgozó orvosnak, asszisztensnek, aneszteziológusnak, recepciósnak, mert rendkívül kedvesek, precízek, odaadóak. Összesen -25,5 dioptriától szabadítottak meg (jobb -14, bal -11,5).
Voltam már 1 napos és 2 hetes kontrollvizsgálaton, a látásom 100%-os, a szemem szépen begyógyult. Most már messziről is láthatom az emberek arcát és nem csak akkor ismerem fel őket, ha közelebb érnek. Mikor csoportos órán tanítok, látom a hátsó padban ülő gyerekek arcát is. Felfoghatatlan érzés. Újra nőnek érzem magam, magabiztosabban lépek az utcára, újra sminkelhetek és napról napra jobb érzés tükörbe nézni. Nagyon sokan megdicsértek, hogy milyen szép arcom van és ez is szintén leírhatatlan érzés.
A Budai Szemészeti Klinikára mindig örömmel térek vissza, mert mindenki kedves, kommunikatív és törődnek az emberrel.
Csak javasolni tudom, kedves olvasó, hogy vágj bele, mert megéri! :)”
