Berkes Krisztina

Egészen kis koromtól kezdve szemüveget hordtam, amelyet idővel – kényelmi szempontok miatt – felváltott a kontaktlencse. Mivel az idő folyamán sajnos egész nagy lett a dioptriám (-6 ,00 és -4,75) így nekem non-stop hordanom kellett a kontaktlencsét. Ebben sokkal jobban láttam, mint a szemüvegben, viszont ennek is voltak hátrányai: a reggeli készülődésnél a lencse berakása nem mindig ment elsőre, volt amikor szúrt. Ha fáradt volt a szemem akkor kényelmetlen volt, illetve utazásnál mindig kellett plusz helyet szorítanom a „lencsés/szemüveges dolgoknak” is. Nem is beszélve arról, hogy a strandon, uszodában, szaunában választhattam, hogy szemüvegben megyek, vagy maradt a tapogatózás. Az esti vezetésről meg ne is beszéljünk.

Több éve gondolkodtam már a műtéten, viszont az életkorom, és a szemem romlása még nem tette lehetővé ezt, valamint akkor még nem volt elérhető ilyen korszerű technológia. Aztán az egyik ismerősöm mesélte, hogy a Budai Szemészeti Központban műttette meg a szemét a FEMTO 7D lézeres kezeléssel, és a tapasztalatai hallatán egészen felbátorodtam. Nincs tű? Nincs fájdalom? Csak 10 perc az egész? Mire várok még? Mivel itt volt a legmodernebb technológia, ezért én nem is nézelődtem tovább, hanem mindenképpen itt szerettem volna megműttetni a szememet. Bár bevallom izgultam a műtét gondolatától, de már annyira „jól akartam látni”, hogy az 10 perc nem tűnt olyan nagy áldozatnak, egy élethosszig tartó jó látáshoz képest.

Addig nagyon izgultam, amíg el nem kezdődtek a műtét előtti vizsgálatok. Utána valahogy megnyugodtam, ami köszönhető a kellemes légkörnek, valamint a profi ügyfélorientált kollégáknak. A műtétet jobban éltem meg, mint amire számítottam. Minden egyes mozzanatáról tájékoztattak, valamint nekem plusz pozitívum volt az is, hogy számolták vissza az időt az egyes folyamatok során, így tudtam, hogy már nincs sok hátra. Amikor vége lett, és láttam az órán az aktuális időt, nehéz volt elhinni, hogy ezt lencse, és szemüveg nélkül látom. A testvérem műtétje közvetlen utánam következett, viszont volt még annyi időnk, hogy megosszam a tapasztalataimat vele, így ő is kétségek nélkül indult neki a műtétnek. A műtét után aznap még volt egy kis kellemetlen csípés, és könnyezés, de ez másnapra már el is múlt. Mivel a testvéremmel egy napon volt a műtétünk, így folyamatosan tudtunk egyeztetni, hogy ki mit érez, ez vajon normális e, így oda-vissza megerősítettük egymást.

Nagy mértékű életminőségbeli javulást tapasztaltam, amit úgy fejeznék ki, hogy HD-ben látom a világot! Végre nem kell a lencsével foglalkoznom, az utazások során nem kell pluszba lencsés dolgokat pakolnom, és nem kell hunyorognom ha el akarok olvasni valamit. Nem szúr a lencse, nem fárad úgy a szemem, csak pozitívum! Én úgy gondolom, hogy ennyit az a 10 perc bőven megér, és mindenkit aki habozik ezzel kapcsolatban csak bátorítani tudok, hogy vágjon bele! Köszönöm, hogy visszakaphattam a látásomat!